“A Hendrix-rajongó Frusciante-val szemben Klinghoff ugyanis inkább The Edge-et és Andy Summerst szokta emlegetni példaképeként, ennek megfelelően a kicsit újhullámos, posztpunkos gitárjátéka is kevésbé látványos, inkább csak kíséri a dalokat, minthogy maga válna főszereplővé. Ezzel még jobban előtérbe helyezi Flea amúgy megunhatatlan, szellemes basszusmeneteit, amik még a gyengébb dalokat is sokszor megmentik. Ennek a dalnak a szólórészénél például szerintem remekül jön ki a “kevesebb néha több” elve alapján a zajos, hanyagul kitartott szólócsökevény. És ami a legfontosabb: itt Kiedis énektémái is spontánabbnak tűnnek, mint az eddigi dalokban. A következő Did I Let You Knowban végre tényleg visszaköszön Flea és Klinghoff etiópiai útja: az afrikai ütősök, a highlife-os trombita tök jól összefonódik a RHCP megszokott világával - a legjobb viszont talán az, amikor a vokáltémába is belekeveredik valami afrikai íz. Ezután a szellemjárta kiállással megszakított, furán ritmizált Goodbye Hooray-jel (amiben amúgy Klinghoff is”
Quart » Kritika » kiadvány » A vérfrissítés lehetősége. Újdonságértesítő
Most már majdnem 1 egész napja szerepel 1 bekezdésen belül 3-szor is a Klinghoffer nevű gitáros “Klinghoff” néven itt, azt hittem mára kijavítja valaki :-(
Notes
-
szazsoketharmadaharomharmadert reblogged this from greedo
-
greedo posted this
